A Budapesti Orvostudományi egyetem elvégzése után, négy évet dolgozott Balatonfüreden a Szívkórházban, majd 24 évet az Orvostovábbképző Intézet Kardiológiai Klinikáján. Egyetemi docensként innen került Újpestre. Az elmúlt 12 évben osztályvezető főorvos volt a Károlyi Kórház Kardiológiai Osztályán.
Fő kutatási területe a kardiológián belül az elektrokardiológia, és a számítástechnika EKG vonatkozásai. Ebből a témakörből szerzett tudományos fokozatot és jelent meg három, orvosoknak írt szakkönyve is. Újpesten felmérte a főváros legrosszabb szív-érrendszeri halálozási mutatóival rendelkező kerülete lakóinál az egyes rizikótényezőket, és célirányosan végzett továbbképzést a kerület orvosai számára. Az ideérkezésekor, a KSH halálozási adatai alapján még sereghajtó kerület, ennek is köszönhetően mára a középmezőnybe került.
A belgyógyászat és a kardiológiai szakképesítés megszerzése mellett klinikai farmakológiából is szakvizsgázott. Ennek segítségével a gyógyszerek hatását és együtt adásukból származó kívánatos és nemkívánatos hatásokat tanulmányozta. Az utóbbi évben két közleményt írt a véralvadást akadályozó gyógyszerekről, azok hatásáról, esetenkénti hatástalanságáról, azok gyógyszeres és egyéb okairól, a gyógyszernek a szervezetben történő lebomlásáról, kiürüléséről. Számos nemzetközi gyógyszertanulmányban vett részt és jelenleg is vezet ilyen tanulmányokat. Foglalkozott a szervezet integritásával és a gyógyszerelés viszonyával, az originális és a generikus gyógyszerek viszonyával, az idős korban alkalmazható gyógyszerdózisokkal, az egyszerre több betegségben szenvedők gyógyszerelésével és a ritmuszavarok okozta hirtelen halál kérdéskörével is.